JAPPELOUP TÖRTÉNETE
Nem tudni pontosan, mi futott át Pierre Durad agyán, mikor elvált lovának nyergétől. Valószínűleg egy gyors „jövőbelátást”, mondhatni megvilágosodást tapasztalt. Ő leesett, ezer és ezer szurkoló előtt, az egyéni aranyról szőtt álmai a semmibe foszlottak, Franciaország leszerepelt. És mindez egy ellenszegülésen múlott, a pálya egyik legkönnyebb ugrása előtt. Földetérés előtt ezt gondolhatta végig Durad az 1984-es, Los Angeles-i Olimpia egyéni döntőjének 11-es számú akadálya előtt. És még valami betolakodott a világhírű lovas agyába: Ezt a lovat soha többé nem akarja az istállóiban látni. Most már elég! Ez egy valóságos árulás volt a lova részéről. És a mén nem csak ledobta, nevetségessé is tette:
Durad „röptében” lerántotta a kantárt lova fejéről. Ezután a mén szabadon vágtázott fel-le az Olimpiai stadionban, mígnem be tudták fogni, lovasa pedig, a földön, kezében a szakadt kantár fityegett, ami nem kontrollált már semmit. Mikor Pierre Durad feltápászkodott a földről, porosan és elkeseredve meghozott egy kemény döntést: Jappeloup nem az ő lova többé.
Szerencsére nem akadt új gazdája Jappeluop-nak és ezzel kezdetét vette az évezred egyik legfantasztikusabb sportkarrierje. És egy történet, ami a 70-es évek végén kezdődött Henri Delage istállójában.
A kis hatalmas
Delage a tenyésztést épp Jappeloup anyjával kezdte, mint 1-es számú tenyészkanca: Venerable, tizenhét éves angol telivér, akiért a közeli lópiacon alig 2000 frankot fizetett.(kb.60.000 Ft)
Jappeluop 1975 március 12-én született. Az apja, Tyrol, francia ügető, csak azért választatott, mert ő volt a legolcsóbb fedezőmén a környéken. Jappeloupe egy hivatalos kudarcként jött a világra: Kicsi volt (1.58 mar), félénk, néha hisztérikus, mozdulatai koordinálatlanok, ráadásul egy valószínűtlen párosítás gyümölcse, egy idős, nyeretlen telivéré és egy tapasztalatlan ügetőlóé…
Pierre Durad(1955) abban az időben már rendelkezett némi nemzetközi tapasztalattal, ha nem is a legmagasabb szinten. Nem olyan szinten, amit elér majd, épp ennek a rossz pedigréjű, kis fekete ménnek köszönhetően.
Delage szinte véletlenül választotta Durad-ot, mint Jappeloup jövendő lovasát.
Igazából meg akart szabadulni a kizázólag gondot jelentő méntől. A tenyésztő mindenképpen rá akarta sózni a lovat, bárhogy is próbált kibújni alóla a francia lovas, végül, mivel Delage a család régi jó barátja volt, elfogadta a senki által nem akart lovat.
Nem telt el sok idő, amíg Durad rájött, hogy előítéletei hamisnak bizonyultak.
Jappeloup 1982-ben megnyerte a francia bajnokságot, csupán 7 évesen. A ló totális csődből hirtelen franciaország fiatal lreménységévé „ugrott” elő.
Ezzel kezdődött a mén igazi versenykarrierje, amely rengeteg kisebb-nagyobb versenyen keresztül, amíg Los Angelesi Olimpiára minősül.
Ezt ár tudjuk, hogy végződik. Durad a földön, Durad aki elárultnak érzi magát, Durad aki nem akar többet tudni arról a kis fekete lóról, aki hátat fordított neki a legfontosabb pillanatban.
De a sors másképp hozta. Jappeloup Franciaországban maradt, Durad istállójában, annak ellenére, hogy az Egyeült államokba lett eladva: Joe Fargis kipróbálta a lovat, az egyik kliense helyében, és mefogta valami a ménben.
Végül a vételt mégsem ütik nyélbe, Jappeloup Duraddal maradt.
1985-ben a mén nyerő szériája kezdetét vette.
3. hely a Berlini Világkupa Döntőn, 1. hely az Európa Bajnokságon, 1. hely a Londoni Gran Premio-n, 1986 VB. Csapat 3. hely, egyéni 4. hely, egyéni Európa bajnok. A második helyen Jappeloup állandó riválisa, a John Whitaker által lovagolt Milton. Jappeloup és Milton sokban hasonlítottak és különböztek:
Mindketten bajnokok, mindketten valószínűtlen párosításból, de az egyik fekete a másik „fehér”(szürke), egyik egy angollal a másik egy franciával a nyergében.
Könyv is jelent meg a két kampionról
Az utolsó Európai arany azonban feledésre ítéltetett, mivel 1988-ban Durad, hála az ő kis feketéjének, elér oda, ahova minden atléta vágyik: A Seuli Olimpia első helyére.
Hát lehet ennél többet kívánni egy lótól? Hát persze, hogy nem!
Jappeloup még része a Stocholmi Világbajnok francia csapatnak, de Durad ezen a ponton úgy dönt, hogy a mén befejezte a versenyzést. Egy olyan karrier, mint az övé, nem fejeződhet be sokadikként egy rangtalan versenyen. A lovas úgy határozott, hogy a 91-es világkupa szérián még részt vesz a lóval, hogy a mén láthassa még utoljára a versenypályákat. Még egy utolsó istenhozzád a közönségnek, ezzel 16 évesen kivonult a nemzetközi versenyzésből, nagy űrt hagyva maga után. Jappeloup 24 éves koráig élt, Durad franciaországi földjein, hatalmas legelőin.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy a francia lovas, aki egész életében meg akart szabadulni a lótól, végül élete végéig a mén gazdája maradt.
Egy kis bajnok, aki oly sok boldogságot és bosszúságot okozott lovasának, egy kis bajnok, aki képességével elvarázsolta a fél világot, egy kis bajnok aki egyenesen a négylábú hősök „nagykönyvébe” írta be a nevét. Jappeloup: a kis hatalmas bajnok.
|