Az Angol Telivér

Származás: Anglia
Elterjedtség: Az egész világon jelen van
Hasznosítás: minden sportágban használják
Marmagasság: 150-170 cm
Fedőszín: fekete, pej, sárga vagy szürke
Természete: élénk, dinamikus

Morfológia: Nemes, karcsú megjelenésű ló. Szemei nagyok, kifejezőek. Feje kicsi, szép. Hosszú, izmos, elegáns nyakon ül. A mellkas széles és mély. Háta középhosszú, fara egyenes. Lábai izmosak, az izületek jól láthatók. A paták kicsik, kemények. Élénk vérmérsékletű, bátor, de érzékeny ló, melyet biztos kézzel kell lovagolni. Középtávon gyakorlatilag a leggyorsabb fajta, de megállja a helyét az ugratásban is.

Történelem: Bármilyen meglepő, az angol telivér ősei bizony pónik voltak! Miután a Brit szigetek elszakadtak a kontinenstől, elszigetelődve, a környezet hatására kialakult a külsőre nem éppen szép, de szívós, igénytelen és gyors pónifajta, a kelta póni. A XI. században a szigetre érkező arab lovak hatására ezek a pónik még gyorsabbak, még kitartóbbak lettek. Ezeket a gyors lovakat persze nem csak munkára és harcokra, hanem szórakozásra is remekül lehetett használni. Angliában már a XVI. században is rendeztek gyorsasági lovasversenyeket. I. Jakab pedig már díjakat is kitűzött a győztes lovak számára. Az egyre szervezettebb futtatások és egyre rendszeresebb díjak jótékony fejlődésnek indították a lótenyésztést, melyben meghatározó szerephez jutottak arab, berber és török mének, illetve kancák is. A mai angol telivér őseinek azt a három keleti mént tekintik, melyek a ma is meghatározó vonalakat hozták létre. Ezek: Byerley's Turk, Darley Arabian és Godolphin Arabian. Ezek a vonalak adják a mai telivér állomány 70%-át. 1793-ban megjelent a General Stud Book első kötete. Ez a könyv az angol telivér fajta méneskönyve. Ettől kezdve csak az a ló számít angol telivérnek, melynek származása visszavezethető az 1793-as General Stud Bookban szereplő 169 mén és 237 kanca valamelyikére. Klasszikus versenyek A legelső klasszikus versenyt, melyet 1776-os alapítása óta a mai napig is futnak, Anthony St. Leger tábornok írta ki 2800 méteres távra. 1779-ben futották az első Kancadíjat, a hároméves kancák, Lord Derby epsomi birtokán, melyet Oaks-nak neveztek el. 1780-ban újabb klasszikus verseny született, ezúttal a hároméves mének számára, melyet a vesztes tulajdonos után derby-nek neveztek el. A távot később 2400 méterre növelték, és ma is ezen a távon futják. Ma már a derbyben starthoz állhatnak a hároméves évjárat legjobb kancái is, bár esélyük kisebb a ménekénél. Triple Crown A XIX. században újabb erőpróba elé állították a telivéreket. Ez az 1000, illetve a 2000 Guineas, attól függően, hogy kanca, vagy mén futja. Ezek a futamok sok országban Nemzeti Díj néven szerepelnek. A "hármas korona" a legrangosabb elismerés egy ló számára. Ennek során ugyanis ugyanannak a hároméves lónak kell megnyernie először az 1000 vagy a 200 Guineast (Nemzeti Díjat) (1600 méter), majd a derbyt (2400 méter), végül a St. Legert (2800 méter) is. Ez a lehetőség egyszeri és megismételhetetlen. Hendikep Azért, hogy a versenyzés minél izgalmasabb legyen és a fogadók dolgát is megnehezítsék, kialakították a hendikep rendszert. Ez azt jelenti, hogy a lovaknak elméletben ugyanakkora esélyt adnak. Ezt a zsoké és a nyereg összsúlyának szabályozásával oldják meg. Átlagosan elmondhatjuk, hogy egy kilogramm súlytöbblet egy hosszal veti vissza a ló eredményeit. Így elvileg a lovak mindegyike ugyanakkor érne célba. Ez a valóságban lehetetlen, hiszen a ló teljesítményét a pillanatnyi formáján kívül rengeteg külső tényező is befolyásolhatja. A versenyek idegi és fizikai megterhelését a legtöbb ló nem bírja 6-8 éves koránál tovább. Ezek után a legkiválóbbak tenyésztésbe kerülnek, a többiek a lovassportok egyéb ágaiban jeleskednek tovább.

|